Mindenben van valami ami akkor és ott jó,És épp attól válik széppé hogy vissza nem hozható.

Elegem van a világból, a holnapból, a mából.
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sor rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van mostmár feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok az akaszófa alatt.

szar volt a mai napom!
elegem van mindenből és mindenkiből!
túl sok fájdalom van, ami nyomja a vállamat!
nem nagyon érdekel sennkit, hogy velem mi van! vannak olyan emberek, akik szívesen érdeklődnek és nagy szemekkel nézik, ahogy arról magyarázok, hogy miért érzem ilyen nyomorultul magamat, de nekem ez kevés. Örülök, hogy vannak barátaim, akiker számíthatok, de nekem valaki olyan kell, aki mindig itt van velem és vígasztal. Aki szeret engem mindenféle kétely nélkül, minden hibámmal és elfogad olyannak amilyen vagyok, mert ezt kell tenni. Én ilyen vagyok, és ilyen is maradok! Lehet sosem fogok felnőni, és mindig ilyen "dedós" maradok! mert ezt mondják rám! hogy dedós vagyok, miközben, ha valaki igazán ismerne, akkor tudná, hogy igenis érett vagyok, mert tudok komoly lenni. És nem minden helyzetben gondolkodom úgy, mint amikor például suliban vagyok. Iskolában hülye vagyok, és ezt nem is tagadom, de így kell elfogadni, ha nem akarja, akkor ne tegye, de akkor meg ne szóljon hozzám!!! Egyébként meg, akik igazán ismernek azok igenis elfogadnak olyannak amilyen vagyok!!!Pedig ők még annál is cifrább körülményekben is mellettem vannak/voltak és lesznek!
Tudok szeretni, az meg, hogy nekem több szeretetre van szükségem, arról nem tehetek. Így nőttem fel! És mégsem érzem, hogy engem bárki is képes lenne szeretni! Megöl ez az állandó szomorkodás!!!:(
Még jó, hogy vannak barátaim, akikre igazán számíthatok minden helyzetben, mindenkor, és mindenhol!:)