monológ tú

A lány könnyei lágyan gördülnek végig arcán. Földet érve lassan megrezzen az utcakő. A lány a zsebébe nyúl, egy képet vesz elő. A képet nézi közelről, majd elmosolyodik. Egy fiú sétál el előtte. A fák lombja meginog, a fiú lassan megáll. Arcán keserű ráncok vetnek árnyékot. A lány könnyei lágyan gördülnek végig arcán. A lány a zsebébe nyúl, egy képet vesz elő. A fiú szemében a felismerés apró villanásai moccannak. A fiú elindul óvatosan a lány felé. Megszólalna, de a lány a képet nézi közelről, és elmosolyodik. A fák lombja meginog, a fiú lassan megáll. A lány észreveszi a fiút, a szél belekap a fotóba, elragadja, és messzire úsztatja a köveken. A fiú szemében a felismerés apró villanásai moccannak. A lány a kép után iramodik, lépteit félve issza be az utca. A fák lombja meginog. A fiú csak nézi a lányt ahogy lassan eltűnik a sarkon. Lépteit félve issza be az utca. Arcán keserű ráncok vetnek árnyékot. Agyában követhetetlenül cikáznak, végzetes gondolatok. A fiú csak nézi a lányt ahogy lassan eltűnik a sarkon. Lépteit félve issza be az utca. Csak nézi a lányt...ahogy lassan....eltűnik a sarkon.